Ez már a harmadik év, de még mindig beleborzongunk a szó legjobb értelmében, ha arra gondolunk, hogy ismét Rab szigetére visz az utunk. A szállást mindig jó előre lefoglaljuk, általában késő ősszel nézelődünk a neten, és bár nem kérnek, de minimális előleget is fizetünk. Tényleg csak minimálist, mert egyszer már 300 eurónk bánta, de ez egy más történet.
Most is, mint mindig, úgy tervezzük, hogy bőven éjfél előtt indulunk útnak, hogy lehetőleg az első reggeli komppal át tudjunk menni Krk szigetéről. Ez 80 perc pihenést jelent a kompon a kb. 8-9 órás vezetés után. 
Sok a cucc, 3 gyerekkel utazunk, mindennek be kellene férnie a kis egyterűnkbe. De nem fér. Mi legyen? Mi maradjon itthon? Nő a feszkó, kicsit idegesen dobálok ki mindent a csomagtartóból. :-( Tavaly a tejtermékek drágák voltak, némi húsféleséget is viszünk, rendes magyar módra, nehogy éhezzünk abban a távoli országban. Mindig apartmant bérelünk, de a szállásokon a konyha felszereltsége változó, 5 főnek pedig drága mulatság állandóan étteremben kajálni. Némi konyhai cuccnak is maradnia kell, meg a strandfelszereléseknek is. Ruhanemű csak minimális, tanultunk ez elmúlt évekből. Akkor hogyan tovább? Melyik gyerekről mondjunk le? XD Szomorú szívvel, de kipakoltuk a tartós tejeket, az ásványvizet és a homokozófelszerelést. Így maradhat mindhárom gyerek, anya boldog. ☺
Este 11 van, autópályamatrica, utasbiztosítás és asszisztencia pipa. A víz is el van zárva, a gáz is. Végre elindulunk. Másfél óra vezetés után sofőrcsere. Én a nagymellű szőke csajszira szavaznék a mellettünk parkoló autóból, de a családi béke érdekében a párommal cserélünk, most én ülök a volán mögé. Döcögünk lefelé az autópályán 90-100-as tempóval, benzint kímélően, mert az még mindig drága, majd tankolunk horvátba'.
Idén már a schengeni szabályok érvényesek, elmarad a lassú áthaladás a határon, ennek örülünk. Eltűntek az őrbódék, észre sem vesszük, mikor kerültünk horvátföldre, de már a horvát autópályán robogunk tovább. Pár kilométerre az első kapu lassít minket, elvesszük az első jegyet, de szerencsére éjjel van, kevesen vannak az utakon, gyorsan átjutunk. Bár, úgy látom az utóbbi időben a szlovákok és a lengyelek is rákaptak az éjjeli utazásra.
Itt csak arra kell figyelni, hogy ne a jobb oldalon lévő ENC sorba álljunk, mert nekünk nincs ilyen készülékünk.
A gyerekek alszanak, végre csend van. Nagyon kell pisilnünk, a kávé mindig ilyen hatással van ránk. Van pár útfelújítás az autópályán, benéztem a kihajtót. Sebaj, majd a következőn, addig szorítjuk.:) Benzinkút, jó lesz ez. Nem volt jó, kilométeres sor kígyózott a WC előtt, páran a közeli erdőszélen könnyítettek magukon. Nem vállaltuk, mentünk tovább. Kibírjuk, kemények vagyunk. :P
Már hajnalodik, csodálatos a napfelkelte, végre rendesen látunk. Közben már Zágráb előtt vagyunk, jön a fizetős kapu, bankkártyával fizetünk, az gyors. Dobro jutro! Hvala. Robogunk tovább. Cserélni kellene, mert majd' leragad a szemem. Megállok egy benzinkúton. Buszok, autók, kamionok. Alig találok helyet. Gyorsan cserélünk, picit megmozgatom a testemet és megyünk is tovább. A pisi még mindig bennünk, még bírjuk. Ha nem gondolunk rá, nem is kell annyira. Jön a következő kapu, elvesszük a jegyet. 
Na, nézzük csak, mikor is megy az első komp Krk szigetéről (Valbiska). Húú, 7:45-kor. Hát, a navigáció szerint talán pont elérnénk, de jegyet is kell venni. A következő meg csak 11 körül indul, nekünk meg nagyon nincs kedvünk addig ott szobrozni. Még időben vagyunk ahhoz, hogy Rabra a déli részről érkezzünk, ott mintegy negyed óra alatt átvisz a komp és emiatt gyakrabban is jár.
Újratervezés. Szerencsére még időben. A horvát autópályát alagutak tarkítják. A hegyekben szélerőműveket is látni. Kellemesen telik az út, egyedül csak az a rossz, hogy a déli rész felé az utolsó 1 órában szerpentinen kell vezetni. Az út oldalán szakadék vagy tenger. Aki nem szokott hozzá a hegyi vezetéshez, annak ez bizony sikítós feladat. Mint például a páromnak volt az első alkalommal.
Akkor megbíztunk a navigációban, meg hát az utat sem ismertük. A párom vezetett ezen a szakaszon, végig sikítozott, ááá tenger, ááá szakadék, hogy lehet itt vezetni, még az út is szűk (!!), szinte lépésben mentünk lefelé, mögöttünk kígyózott a sor, a helyi buszjárat a fenekünkben, jó szorosan. A párom az első adandó alkalommal félreállt (szerencsére gondoltak a kétségbeesett sofőrökre is és sok helyen van az út mellett parkoló). Kiszállt, kicsit le volt remegesődve, próbált megnyugodni, majd folytattuk az utat. A mélybe zuhanástól csak nagyobb kövek vagy egy vékony szalagkorlát választ el. A sok kanyar miatt a kisebbik fiunk 2x hányt, de hős volt, mert nem sírt. Azóta viszont megjártuk a Magas Tátrát is, a párom most már nem fél. Annyira. ;)
De a mostani az már más. Lazák vagyunk, mint a Riga-lánc. Motorfékkel megyünk, hármasban, el ne kopjon a fékbetét, nemrég cseréltettük, drága volt. Felváltva nézem az utat és a navigációt. Most egyenes szakasz jön, mehet 4-be, vigyázz, ez most hajtűkanyar, vissza 2-be, okés, most már gyorsíthatsz. Meglepő módon nagyon kedélyesen fogadja a poénos navigálásomat. Biztosan már nagyon fáradt lehet szegénykém. Mosolyog. Ez viszont jó jel. ☺
Végre, Stinica már csak egy köpésre van. Átsorolunk a külső sávba, az úton felfestés jelzi, melyik sáv visz el a kompig: Trajekt, Ferry feliratok hatalmas betűkkel. Megérkeztünk, a komp indulásra kész. Nekünk nincs jegyünk, de a parton integetnek, hogy menjünk. Elvileg, ha még van hely, a kompon is adnak jegyet. Nincs szerencsénk, visszaintenek, hogy ennyi volt. Leparkolunk az első sorban, elmegyek jegyeket venni, a többiek addig megmozgatják a végtagjaikat. A tenger itt is csodálatos, a hullámok lágy tánca és a mólónak csapódása eszünkbe juttatja, hogy van némi ballaszt, amitől meg kellene szabadulni. 300 m-re van is egy WC, kihasználjuk ezt a fél órás várakozási időt.
Befut a komp, felterelnek minket, az első pozícióban vagyunk, indulunk, mi ki sem szállunk. Nem kötelező, csak ajánlott. Már tudjuk, hogy nem lesz hosszú az út, meg sok érdekeset nem is lehet látni. Egy fém tűzgátló ajtó néz velem farkasszemet. Végigfut az agyamon minden lehetséges vészforgatókönyv, a biztonság kedvéért az ablakok le vannak húzva, a biztonsági övek ki vannak kapcsolva. Ha menekülni kellene. :D De nem kell. ☺ Kikötöttünk. Legördülünk a kompról, fellélegzünk. Megérkeztünk, itthon vagyunk.♡ Vár minket a jól megérdemelt szabadság.

Már amennyire ez 3 gyerekkel lehetséges. XD